Bárdy György, az elmúlt évtizedek egyik legnépszerűbb magyar színésze 1921. május 26-án született Kispesten. Tizenhárom évesen már a helyi református templom kertjében lépett fel saját színjátszó csoportjával. Várkonyi Zoltán, a neves színész és rendező véletlenül látta meg a 16 éves fiút egy előadásban, és megígérte: le fogja szerződteti majdani társulatához. Bárdy észben tartotta az ígéretet: miután 1945-ben elhallgattak a fegyverek, és ő is felépült a Don-kanyarban szerzett sérüléséből, máris kopogtatott Várkonyi szobájának ajtaján a Művész Színházban. Rövid felvételi vizsga következett, aztán szabályos szerződés. Elsőnek Grumio szerepét kapta a Makrancos hölgyben, Petrucchiót Jávor Pál játszotta. A színészbálvány annyira megkedvelte az ifjú Bárdyt, hogy (mivel nem volt lakása) befogadta pasaréti villájába.
A színházi előadások után rendszeresen fellépett a pesti Broadway intézményeiben, óriási sikerrel parodizálta Csortost, Latabárt, Jávort. A Művész Színház után a Vígszínház, majd a Vidám Színpad és a Madách Színház tagja volt, 1958-ban a Nemzeti Színházhoz igazolt. Az ország első társulatánál csak egy évadot tölthetett: 1959-ben a szocialista erkölcs elleni vétség vádjával örökre eltiltották a színi pályától. Három esztendeig erdészként élt, aztán 1962-ben Kecskeméten újra színpadra léphetett. 1964-ben térhetett vissza a fővárosba, a Vígszínházhoz.
Markáns, férfias, ironikus alkata főként intrikus szerepekre predesztinálta, de komikusként is népszerű volt. Emlékezetes szerepe volt Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Lucifer (Madách: Az ember tragédiája), Bicska Maxi (Brecht-Weill: Koldusopera), Ficsúr (Molnár Ferenc: Liliom), Oscar (Neil Simon: Furcsa pár). Számos filmben is játszott, csak néhány mutatóba: Valahol Európában, A csodacsatár, A tettes ismeretlen, Ripacsok, Retúr. Az egyik legnagyobb sikere Jumurdzsák volt az Egri csillagokban, sőt, néhány éve a Magyar vándorban saját alakításának paródiáját is elvállalta. Sokat szinkronizált, az ő hangján szólalt meg Máris szomszéd a Mézga családban. Egyetlen szerepre nem emlékezett szívesen, a rádiókabaré óriási népszerűségű Gugyerákjára. Amikor már annyira azonosították a figurával, hogy előadás közben a színpadra is felkiabáltak neki, szakított az általa kitalált alakkal.
Kora ellenére sokáig kitűnő egészségnek örvendett, amit a tenisznek köszönhetett, egykoron a Vasas igazolt versenyzője volt. Kondíciójához az is hozzájárult, hogy soha nem ivott, nem élt éjszakai életet, előadás után sietett haza, mert aludni viszont nagyon szeretett. Évtizedekig szivarozott, majd áttért a pipára. Utoljára az Egy csók és más semmi előadásán lépett fel 2008-ban.
Bárdy, aki fiatalabb korában veszedelmes nőcsábász hírében állt, kétszer nősült. Második feleségére hatvanévesen talált rá, hatvannégy évesen lett apa, Anna lányát az élet nagy ajándékának tartotta.
Bárdy György művészi munkáját 1958-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1983-ban érdemes művész, 2000-ben kiváló művész lett, 2003-ban megkapta a magyar filmszemle életműdíját. 1991-ben a Magyar Köztársaság Zászlórendjével, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.
Amikor 2006-ban, 85 évesen megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét a csillaggal, arra a kérdésre, hogy mi az, amin változtatna életében, így válaszolt: minden úgy van jól, ahogy történt.